Versek

ÉDESANYÁMHOZ

Este, hogyha fekszem,
Reggel, hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engemet.

Odaül az ágyhoz,
Megfogja kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról
Beszélget velem.

Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!

KÍVÁNSÁG

Azt kívánom: minden nap
Karácsony legyen,
Azt kívánom: Minden szív
Legyen Betlehem!
Azt kívánom: égi hang
hassa lelkemet át,
Zengjek néked, Jézusom
Hálát, s hozsannát!

IMÁDSÁGOK GYERMEKEKNEK

REGGEL

Itt a reggel, itt a reggel,
Ismét van egy szép napunk,
Melyen benső szeretettel
Urunknak szolgálhatunk.
Mi Atyánk, ki vagy a mennyben,
Áldd meg, kérünk, e napot,
Hogy mindenben teljesítsük
A te szent akaratod.

ESTE

Te elédbe lépünk, Isten,
Napi dolgunk után.
Munkáinknak eredményét
Te tudod csak igazán.
Haladtunk-e felfelé,
Avagy estünk lefelé; 

Jövünk tehát irgalmadhoz,
A te kegyelmi trónodhoz.

 

E világnak nagy porából
Ma is ránk ragadt sok szenny,
Önmagától megtisztulni
A mi lelkünk képtelen.
Kérünk hát nagy, Istenünk,
Mossad meg a mi szívünk
Szent Fiad kifolyt vérében:
Ékesíts érdemével.

NE JÁRJ MAGAD

Ne járj sehol, soha magadban,
mert könnyen elér a veszély.
Legyen kísérőd utaidban,
ki megvéd, megóv, megsegél.

Hisz minkét oldalán utadnak
tátong a mélység, és neked
folyton vigyázva kell haladnod,
s botlástól lábad féltened.

A bűnnek réme ékes arcot
öltve magára, jő feléd.
Mézként kínálja gyilkos mérgét,
csábosan rád vetve kezét.

Ne járj tehát sohse magadba,
bármerre lépj, bármerre menj;
ó, hívj kísérőt oltalmadra
ki bátor, hős és hű legyen!

Ez a kísérő, – én testvérem –,
ki lenne más, mint Mesterünk:
Megváltó Jézusunk, ki készen
kalauzul jönni velünk.

EGY A SZÜKSÉGES

Egy a szükséges… amíg élünk
Csak ezt keressük szorgosan;
S ha megtaláltuk, mit se féljünk,
Haladhatunk már biztosan.

Nem földi kincs, amit a rozsda
Megemészthet itt, vagy melyet
Magával vinni más világra
Szegény lelkünknek nem lehet.

Nem dicsőség, nem földi pompa,
Nem fényes hírnév, vagy egyéb:
Hiába gyűjtenéd halomba,
E földdel együtt mind megég.

Egy a szükséges csupán: Jézus!
Őt ragadd meg, Ő kell neked!
Egyetlen út Ő az Atyához,
S mert föltámadt: Ő életed!

TUDSZ-E SZERETNI?

Szeretni nem tud minden ember.
A lélek drága gyöngye ez,
melyet a testtől senki nem nyer,
csupán csak Isten adja ezt.

Szeretni tudni – kincs a mennyből.
Ez tesz gazdaggá igazán.
Mellette oly kicsinyre törpül
minden művészet, tudomány.

A gőg, kevélység meg nem érti,
hogy ez valóban létezik,
de ha egy szívben elkezd égni,
az érzi édes, szent tüzit.

Szeretni Istent, embertársat,
szolgálni, tenni szívesen.
Irgalmat, üdvöt nyújtni másnak,
Dicsérni Istent szüntelen.

És átkarolni gyöngédséggel
ellent, barátot boldogan.
Szeretni nem tud minden ember,
csak kiben Isten Lelke van.

Tekints csak fel a Golgotára,
ott látod Jézust, hogy szeret.
Ő felvette bűnöd magára
és érted önként szenvedett.

Ó szív, kívánj e drága kincsből,
s ha kell, forrását megleled!
Istennek örök szerelméből
meríthetsz hittel – eleget.

(dalszöveg)

Testvér vedd fel a keresztet (énekfordítás)

Kövessük a drága Mestert
Megtagadva önmagunkat,
Járjuk ezt a keskeny utat.

Öljük meg a testi vágyat
Amely üdvünk ellen támad
Testi élvek, hiúságok
Nem teremnek boldogságot

Ne gyűjts múló földi kincset
Ne kérj múló dicsőséget
E dolog csak lelki féreg
Mitől megromol a lélek.

Amíg élünk itt a Földön
Járni kell ám göröngyön
De ha hitben el nem esünk
Elhordozatjuk keresztünk.

Te is hordjad, el ne lankadj
Vedd fel a gúnyt s a szidalmat
A gonoszért fizess jóval
Szeretettel, s irgalommal.

Légy szövétnek a sötétben
Kész segítő a szükségben
Az igazság magvát hintő
Gyámolító, védő s intő.

Felfelé kell igyekeznünk
Ott majd le lesz véve terhünk
Hív kegyelmes Jézus szólván
Jöjj pihenj meg én szolgám.

Testvér vedd fel a keresztet
Kövessük a drága Mestert
Vele olyan dicsőséges
Legyen Jézus terhe édes.

Keskeny útra lépjen mind

Keskeny útra lépjen mind az, aki üdv után eped,
Keskeny úton megyelőre a zarándok kis sereg.

Kar: Jöjjetek a keskeny útra boldogsághoz visz az út,
Ez ösvényen fáradt lelkünk, örök otthonába jut.
Vannak utak tágas utak, árnyasok és ékesek.
De a kárhozatba visznek, ki rajtok jár elveszett.

Fáj a szívünk, hogyha látjuk a sok népet gondtalan
Járni ott a széles úton, hol a bűn országa van.

Boldog ember, ki a keskeny úton halad menny felé,
Béke üdv és örök élet tárul ilyen szív elé
(Chrosby Fanni versének fordítása)

Ne hadd a lelket elvesszen

De sok a lélek a bűnnek tengerében,
habok sodorják az átok örvényébe.
Siess óh ember,
és mentsed, mentsed kérlek!
Ne hadd a lelket,
mert drága minden lélek!

De sok a lélek
a sátántól megfogva,
szolgálja őtet gonoszban kárhozatra,
Siess óh ember
és mentsed, mentsed kérlek!
ne hadd a lelket,
mert drága minden lélek!

De sok a lélek,
amely beteg, halálos.
Eszmélet nélkül
örök sírjánál áll most.
Siess, óh ember
és mentsed, mentsed kérlek!
ne hadd a lelket,
mert drága minden lélek!

De sok a lélek,
mely vak, süket és sánta,
mely fut, nem fél
a szörnyű vészt nem látja.
Siess óh ember
és mentsed, mentsed kérlek!
ne hadd a lelket,
mert drága minden lélek!

Oh rajta gyorsan,
van ám ki megsegítsen;
szeress, higgy s bízzál!
Erőt ad bőven Isten!
Siess oh ember
és mentsd a lelket kérlek!
ne hadd elveszni,
mert drága minden lélek.

Szenvedésből nagy örömbe

Uram, a nép ínsége fáj nagyon,
Szorul szívem, ha hallom sóhajit,
Keblét epeszti gyötrő fájdalom,
Hallom az özvegy s árva jajjait.
Sok a hajléktalan s az éhező,
Kesereg a jövevény s kiált az agg,
Halál után eped a csüggedő,
Nyöszörög sok lélek terhes gond alatt.
Miért a siralom, én jól tudom?
A bűn okozza mind e szörnyű bajt;
Pedig a föld gyümölcsöz gazdagon,
Hoz bőven az bort, búzát, s olajt.
De hol a szeretet szívekben nincs,
Ott a fukarság szelleme tanyáz;
Hiába ekkor minden földi kincs.
Az csak nyomort szülhet és semmi mást.
Uram, óh küldd le bőven szent igéd,
És alkoss kérünk tiszta szíveket!
Szeresse hőn egymást, míg él a nép
S ismerje fel gazdag kegyelmedet.

Hiszen a nagy nyomor csak ott szűnik,
Hol Istenünk, Téged imádnak;
Ahol dicső szerelmed feltűnik
S bűntől megtisztul minden indulat.

Szemembe könny gyűl, sírok, de ím
Eszembe jut kedves Ígéreted
S már látom fönt az égi fényben én,
Miként örvend a fénylő nagy tömeg.

Ezek azok, kik jöttek a nagy
Nyomorból föl ide és megmosák
A bárány vérében ruháikat,
És most nékik már többet mi sem árt.

Itt nincs panasz, nincs bú és könny-özön,
Sóhaj helyett a hála-ének szól,
Urunk körül a végtelen öröm
Egy nagy örök imába összefoly.

Beteg az emberiség

De sok beteg van eme világban,
Oh, drága orvosunk jövel, segíts!
Nyög a sok lélek nagy fájdalmában,
S a gyámolító kéz még oly kevés.
Beteg az ember, a bűn betegje,
Nagy kínok közt, rothadt szalmán hever;
Sebek borítják és a láz benne
Folyton növekvő elvszomjat nevel.

Ah, íme holtak hitben a szívek,
Nincs bennük semmi nyugtató remény,
A hiúságnak és testiségnek
Himlője erjed lelkök felszínén.

Nagy a betegség, s a földi orvos
Nem adhat arra semmi biztos irt,
S bár némely eszköz, úgy látszik hasznos,
De valójában semmi sem segít.

Csak egy a biztos és ez gyógyszer
Az örömhír, az Evangyélium.
Csak egy az orvos, az Igaz Mester,
Te vagy Megváltóm, Jézus Krisztusom!

Vigasz igéid a szívbe jőnek,
S felépül tőle belső emberünk,
A gyötrő eszmék hamar eltűnnek,
S egy üdvteljes valóra ébredünk.
Ép lesz az erkölcs, nyugodt az érzet,
Élő a hit és édes a remény.
S türelmet, békét és minden szépet,
Gyümölcsözik a mennyei erény!

Jöjjön el a Te országod

Mily sok a bűn ezen a földön,
Elég, hogy ártson, rontson, öljön!
Hogy baj s nyomor legyen gyümölcse;
Szívekbe mérgét szerte hintse!
Azért kiáltunk esdve fel:
Urunk, országod jöjjön el!

Bár milliók azoknak száma,
Akik Urunk téged imádva,
Szolgálni vágynak híven Neked,
De sokkal több az ellenséged.
Azért kiáltunk esdve fel:
Urunk, országod jöjjön el!

Dőzsöl a gazdag, kéjnek élve,
Az árva sír nincsen ki segélje!
Az özvegyek panasz szavára
Süket a fül, a szív bezárva.
Azért kiáltunk esdve fel:
Urunk, országod jöjjön el!

A gyermek sokra lesz nevelve,
De ah, a hit, az Ur félelme
Nem lép szívébe, meggátolják
Külső erény, vallási formák.
Azért kiáltunk esdve fel:
Urunk, országod jöjjön el!

Oh, jöjjön el a Te országod,
Teljes uralmad, igazságod,
Szerelmed életkeltő hője,
Örök világosságod fénye!
Hozzád kiáltunk esdve fel:
Urunk, országod jöjjön el!

Ne menj vissza


Aki eltévedve voltál,
sötét bűnök erdejében
S Üdvözítőd megtalált már
S hazahozott az ölében:
Ne menj vissza oda ismét,
Mert eltévedsz benne végkép.

Ki zord rengetegben éltél,
Bősz vadaktól hajtva, űzve,
De csodásán kikerültél,
Biztos helyre menekülve:
Ne menj vissza oda, kérlek,
Fenevadak összetépnek.

Kit a lelki szomjnak kínja
gyötrött annyi hosszú éven.
És találtál oly jó kútra
S benne élővízre bőven:
Ne menj vissza a pusztába,
Megöl szíved szomjúsága!

Ki fetrengtél nagy szégyenben
Meztelenül, minden nélkül
S most jársz Krisztus öltönyében
S nevét hordod ékességül:
Ezt az öltönyt nehogy elvesd,
Mert hasonlót soha nem nyersz.

Ki nyomorban úgy sínylődtél,
Csapdosott a gondok árnyai
S íme, mostan gazdag lettél
Felemelve királyságra:
Vigyázz, hogy a földi vágyak,
El ne ejtsék koronádat!

A hívő szív vágya

Óh, jövel te drága nap,
Te örök dicső szép korszak,
Melyben egy Ur, egy kormányzat
Van az égben, s ég alatt.
Egy király és egy sereg,
Egy akarat s érzület.
Öröm, béke nyugalom,
Szépség, erő, hatalom.

Amikor a gond, teher,
A lélekről mind lehull majd,
S e világi fárasztó zajt,
Kedves visszhang váltja fel.
Amikor a félelem.
Ismeretlen érzelem,
Gyötrelem, kin és halál
Rég a múltba tűnt le már.

Óh, jövel te szép idő!
Óh, jövel dicső Királyunk
Akit rég epedve várunk.
Messiás, Üdvözítő!
Vegyed át országodat,
Kezd meg szent uralmadat;
Tűnjék végleg el az ő
Viruljon az új, a jó

Kiválasztott és elhívott

Romlott volt énbennem minden,
Meg is haltam bűneimben!
Átok borult a valómra,
Kárhozatra voltam adva.
Kárhozatra, rettenetes!
Gondolatnak is szörnyű ez!

Ámde jött egy szózat keggyel,
S így szólt hozzám:
“Ember kelj fel,
Kelj fel gyorsan a halálból!
Jöjj ki bűnöd nyomorából!”
Nagy, hatalmas, erőteljes,
Mégis kedves szózat volt ez!

Felébredtem hívásától,
Nem a magam hatalmától,
Tudom kinek szava hangzott;
Aki üdvre kiválasztott,
Örök életet nyújtott ingyen,

El is hívott erre engem.
S mert a bűnnek rút fullánkja
Lelkem össze-vissza marta,
Ő eljött és meggyógyított,
Bűnömből megigazított.
És most készen tart az üdvre,
Oltalmazva, áldva, védve.

Mindezt tudva mondjad lelkem,
Milyen érzet lakjék bennem?
Hála, hála, örök hála,
Bemerülök irgalmába,
Élek az én Megmentőmnek,
Megváltómnak, Istenemnek.

Az Isteni Gyermek

Óh, Jézus Isten gyermeke,
Lelkem tanítómestere,
Te meg nem vethetsz engem.
Leülök hitben, csendesen.
Jászlad mellé, s figyelmesen
Szemléllek kedvességben.

Kedves szemed reám vetve,
Nyomd szívembe szent fényedet
És hű gyermeki képedet.
Te szép kis gyermek, íme, én
Olyan lennék, mint a kő. kemény,

Hogyha nem szeretnélek.
Oh hisz szeretni méltó vagy,
A szívem vágya érted nagy.
Legyen egész hát Tied,
Engedd, legyek szent szavadra,
Hőn hallgatva,
Az életben igaz követőd mindenben.